Csirke belső parazitái
Kártevő csirke Dr. Merényi László Azt gondolná az átlagember, hogy az intenzív baromfitartás elterjedésével a madaraknak a különféle kórokozókkal, parazitákkal való találkozásra alig van esélyük, így ezzel a káros tényezõvel nem nagyon kell számolni.
- Mmunkészítmények és férgek
- Zártan tartott csirkék parazitózisai - Agro Napló - A mezőgazdasági hírportál
A gyakorlati élet ezt az elképzelést gyakran megcáfolja részben úgy, hogy csirke belső parazitái az egyes kórokozók jelentõsége vagy olyan paraziták, kártevõk jelennek meg az állományokban és a tartásukra szolgáló épületekben, amelyek eddig nem okoztak gondot. A különbség azért lényeges, mert az eltérõ tartásmódokban más-más parazitákkal és kártevõkkel kell számolni, de azonos problémák is vannak.
A mélyalmon tartott brojler- vagy pecsenyecsirkéknél a zárt tartás következtében olyan belsõ élõsködõk, amelyek közvetett fejlõdésûek mételyek, galandférgek, egyes fonálférgektehát fejlõdésük valamilyen köztes gazda csiga, csirke belső parazitái, ízeltlábú stb.
A baromfitetvesség
A rövid kb. A gyakori turnusváltás és a két állomány közötti idõben elvégzett alomkihordás, takarítás és fertõtlenítés is a csekély fertõzõdési lehetõséget támogatja. Ezek közül a legjelentõsebb belsõ élõsködõk a különbözõ kokcidium fajok Eimeria spp. Ezen kívül számolnunk kell az állatok szoros környezetében élõ csirke belső parazitái kártevõkkel, mint az alombogár Alphitobius diaperinus és a különféle légyfajok Muscidaeamelyek közvetve, más kórokozók átvitelével veszélyeztetik az állományok egészségét.
Az orsóférgesség a brojlerállományokban nem tud kialakulni, mivel a féreg fejlõdési ideje a peteürítésig hosszabb 6—7 hétmint a csirkék élethossza. Ezért a figyelmet — ebbõl a szempontból — a tenyész- és árutojást termelõ tojóállományokra kell fordítani.
A linkre való kattintással Ön el fogja hagyni a BayerFarm weboldalát.
Kétfázisú nevelés esetén a fertõzési láncot az elõnevelt állománynak a termelõistállóba telepítésekor elvégzett gyógyszeres kezelésével meg tudjuk szakítani. A gyógykezelést az áttelepítés elõtt célszerû elvégezni, mert így a termelõistállóba már nem kerülhet a fertõzést fenntartó, a környezet káros hatásainak nagyon ellenálló, vastag burokkal rendelkezõ pete.
Orsóférgesség esetén de más féregnél is a mélyalmos tartásnál az újrafertõzõdés veszélye az egész termelési idõszakban fennáll. A férgesség többféle módon okoz kárt az állatnak és jelentõs veszteséget a termelõnek. A vékonybélben élõsködõ féreg a bél nyálkahártyájának károsodását csirke belső parazitái elõ.
A fertõzött csirkék bágyadtak, étvágytalanok, soványodnak, gyakran van hasmenésük, nem fejlõdnek, a takarmányt hiányosan értékesítik, vérszegények, senyvesek, és súlyos fertõzöttség esetén el is pusztulhatnak.
Nagyszámú féreg jelenlétekor a bél elzáródhat, megrepedhet. A kifejlett férgek által termelt kémiai anyagok a bélbõl felszívódva a csirkék csirke belső parazitái belső parazitái okozhatják. Termelõ csirke belső parazitái a tojás mennyisége és mérete csökken. Az A-vitamin hiánya következtében a tojások sárgája fakó lesz és a tenyésztojások keltethetõsége csökken, a csibék pigmentáltsága hiányos.
Természetesen, mint másodlagos, de igen fontos negatív hatása a fertõzöttségnek az, hogy az állatok ellenálló képessége az csirke belső parazitái vírusos, baktériumos betegségekkel szemben gyengül és az alkalmazott vakcinákra adott immunválasz is redukálódik.
Fekete Ágnes
A bemutatott tünetekre alapozott diagnózis nem lehet pontos, mert ilyen tüneteket más parazitás vagy nem parazitás betegség is elõidézhet. A tünetek csak felhívják a figyelmet arra, hogy az állomány beteg és törekedni kell szakszerûen az ok pontos felderítésére.
A baromfik galandférgessége Többet szeretnék megtudni erről a betegségről, a gyógyításáról, és arról, tehetünk-e valamit a megelőzéséért — telefonált be szerkesztőségünkbe egy mezőkaszonyi olvasónk.
A férgek által okozott megbetegedés elsõsorban állatorvosi parazitológiai laboratóriumban deríthetõ ki. A vizsgálatra az állomány nagyságával arányos mennyiségû bélsarat kell a laboratóriumba eljuttatni. A minták mennyiségét, összegyûjtésének módját, csomagolását stb.
A gyógyszeres védekezést ki kell egészíteni az újrafertõzõdés kiküszöbölé-sére irányuló rendszabályok kidolgozásával és betartásával, valamint a higiéniai viszonyok javításával.
A féregfertõzõdés megelõzése végett mélyalmos tartásnál rendszeresen frissítsük az almot, csirke belső parazitái állományt mindig új alommal fogadjunk; féregmentes állományt sohase telepítsünk szennyezett alomra; tartsuk szárazon az almot fõleg az itatók környékén; ne etessük az állatokat padlóról vagy alomról; dolgozzunk higiénikusan az eszközöket, felszereléseket, csomagolóanyagokat tartsuk tisztán, használjunk mûanyag lábzsákot és cseréljük az egyik istállóból a másikba történõ átmenetelnél, a bejáratoknál legyen mûködõképes lábfertõtlenítõ ; tartsuk távol a legyeket és bogarakat; megbetegedés esetén okszerû terápiát folytassunk; valamint zárjuk ki a galambokkal, verebekkel és vad madarakkal való érintkezés lehetõségét, mert ezek behurcolhatják az állományba a kórokozókat.
Úgy a mélyalmon mind a ketrecben zártan tartott baromfinak Európában, így Magyarországon is a madártetûatka Dermanyssus gallinae a leggyakrabban elõforduló külsõ élõsködõje.
Trichuriasis
Számuk a betelepítés után 2—3 hónap múlva olyan méretet érhet el, hogy már nappal is észrevehetõ csoportokat alkotva nem csak a berendezési tárgyak tojófészkek, ketrecek rejtett réseiben és repedésiben, hanem a ketrecek rácsán, a tojófészkek oldalán is megtalálhatóak. A nõstények által lerakott petékbõl 2—3 nap múlva kelnek ki a hat lábbal rendelkezõ lárvák, amelyek még nem táplálkoznak. Csirke belső parazitái után 8 lábú ún.
Még két vedlés és közbeni vérszívás után csirke belső parazitái kifejlett hímekké és nõstényekké. A pete lerakásától a kifejlett állapot eléréséig 7—14 nap telik el a környezet hõmérsékletétõl és páratartalmától függõen. Rendkívül ellenállóak, táplálkozás nélkül több, mint fél évig is életben maradnak.
Kártételük a vérszívásban és a madarak nyugtalanításában nyilvánul meg, aminek az eredménye a vérszegénység és a tojástermelés csökkenése. Ezeket a tojásgyûjtés során nem veszik észre a gondozók. Az elhagyott tojás ingerhatása következtében felerõsödik a kotlási hajlam.
Az ilyen tojásokat a csirkék feltörik. A parazita a vérszívás során baktériumos és vírusos pinworm férgek kezelésére szolgáló tabletták olthat át egyik madárról a másikra.
Account Options
A fertõzött telepen dolgozó embereket is megtámadja vérszívás céljából a madártetûatka, ezért nem csak a gazdasági és állategészségügyi jelentõsége, hanem mint zoonózist okozó tényezõ is indokolja az ellene való védekezés szükségességét. Tartósan nem tud megtelepedni az emberen, de mászkálásával és szúrásával nyugtalanságot, bõrkiütést és bõrgyulladást okozhat, belélegezve asztmás tünetek alakulhatnak ki.
A madártetûatka elleni védekezést nehezíti, hogy az állattartásban használható rovarirtó szerekkel szemben többnyire ellenállóvá váltak ezek az atkák, illetve nem rendelkezünk olyan védekezési technikával, amely tökéletes eredményre vezetne.
A gyakorlati tapasztalatok sze-rint a védekezés sarkalatos pontja a megelõzés. A még nem fertõzõdött telepen csak csirke belső parazitái atkamentes helyrõl származó eszközöket, berendezési tárgyakat pl. Az épületek zártsá-gával akadályozzuk meg a vadmadaraktól és a rágcsálóktól történõ fertõzõdés lehetõségét rendszeres, szervezett rágcsálóirtás!
Egyszer-használatos tojástálcákra gyûjtsük a tojást tálca a tojásgyûjtõbõl ne kerüljön vissza a telepre! Ha már bekerült az atka, akkor összetett módszerrel csökkentsük azok számát az elviselhetõség szintjére.
Az állománycsere elõtt az alapos mechanikus tisztítással gyéríthetjük jelentõsen a populációt. A bõvizes mosás után akaricid szerrel is mossuk le a berendezési tárgyakat és az épület belsõ csirke belső parazitái, beleértve a mennyezetet is.
A munkaruhák mosásánál is használjunk megfelelõ akaricidet.
Legújabb írások
Mivel egy telepen belül mindig lesz olyan fertõzött épület, amelyben csirke van, ezért a gondozók lehetõleg ne járjanak át egyik épületbõl a másikba.
Ha ez a megoldás nem lehetséges, akkor legalább a felsõ ruházatot cserélni kell átjárás során. Csapdázással csirke belső parazitái figyelemmel kell kísérni az atkapopuláció alakulását.
Az alombogár penészevõ gabonabogár nem tartozik az õshonos hazai faunához.
Eredetileg a szubtrópuson élt, és ott a különféle madárfajok fészkeinek lakója volt. Afrikából az es évek során növényi eredetû takarmányokkal és alomanyaggal került Európába. Ma már szinte valamennyi kontinensen megtalálható.
Magyarországon elõször ban jelezték tömeges elõfordulását baromfitelepeken. A kártevõ mindenütt elõfordul, ahol a táplálkozása lehetséges. A baromfitartó épületekben gyakori, de sertéstelepen és bárányhizlaldában is elõfordul.
Megtalálható mindkét csirke belső parazitái rendszerben, de a baromfival csak a mélyalmos technológiánál érintkezik. Éjszakai életmódot folytat, ennek ellenére nappal is aktív de csak az alom mélyebb rétegeiben. Leginkább a 24—38 °C-t kedveli. A baromfi által az etetõbõl az alomra kiszórt takarmányból él. Amikor az egyedek száma olyan mértékre emelkedik, hogy a kiszórt takarmány számukra már nem elegendõ, akkor a baromfietetõket is felkeresik.
Olyan épületben, ahol nappal csak néhány egyeddel lehet találkozni, éjszaka tömegesen lepik el a bogarak az etetõhelyeket. A csirke belső parazitái a közel egy éves életük során kb. Bizonyos körülmények között a bábozódni készülõ lárvák gyakran rágják be magukat az épület szigetelésébe.
A bábállapot 7—12 napig tart. A mélyalmos rendszerû épületekben a rovarok nagy mennyiségben találhatók az etetõk és itatók környékén. Az alombogár sokféle kórokozónak vírusok, baktériumok, gombák, paraziták lehet a hordozója, amelyek közül több veszélyeztetheti a termelést.
A Magyarországon előforduló féregfertőzések
Egyes vizsgálatok alapján arra a következtetésre jutottak, hogy az élõ vagy elhullott alombogár egyaránt szerepet játszik a szalmonella baktériumok hordozásában és terjesztésében.
Több tojótelepen végzett vizsgálatok pedig arról számolnak be, hogy a szalmonella fertõzöttséget a rendszeres és program szerinti fertõtlenítések ellenére addig nem sikerült felszámolni, amíg az alombogár inváziót meg nem szüntették.
Jelenlegi ismereteink szerint az alombogár elleni védekezésben a legeredményesebb eljárás az alábbi lépések pontos végrehajtásával érhetõ el: az almot a takarítással egyidõben el kell távolítani az épületbõl sõt annak közelébõl is, az alom kihordása után, minden egyéb beavatkozást megelõzõen, a legrövidebb idõn belül csirke belső parazitái kell végezni a vegyszeres irtást, az épület csirke belső parazitái rovarölõ méregmezõt kell permetezni a menekülõ rovarok elölésére, az irtás hatására az épületen belül elpusztult rovarokat össze kell söpörni és el csirke belső parazitái égetni.
A jelentõsebb ízeltlábú paraziták és kártevõk ellen az összehangolt védekezés idegen kifejezéssel élve Integrated Pest Management, röviden: IPM vezet eredményre. A külsõ élõsködõk elleni védekezést úgy kell kialakítani, hogy gazdaságos, emellett hatékony legyen csirke belső parazitái a mindennapi csirketartási technológiába bele lehessen illeszteni.
A programtól elvárt alapvetõ követelmény, hogy kizárólag a kártevõre irányuljon, az inszekticidek felhasználása elsõsorban spray formájában történjék és a kártevõ populáció alakulásának figyelemmel kísérése folyamatos legyen. Például, ha egy istállóba a madártetûatka megtelepedett, akkor a tojóállomány betelepítésekor a létszámuk olyan csekély, hogy észrevehetetlenek és nem is számolnak a jelenlétével.
Keresés űrlap
Az idõ elõre haladtával, csirke belső csirke belső parazitái kedvezõ szaporodási körülmények meleg, magas páratartalom miatt számuk éppen a termelési idõszak elején robbanásszerûen emelkedik, de ekkor már kémiai szerekkel nem avatkozhatunk be ellenük.
Az alombogár is — rejtett életmódja miatt — már csak akkor vehetõ észre, ha száma extrém méreteket ér el az alomban. Rendszeres csapdázással azonban figyelemmel kísérhetõ a számuk alakulása és a szervizperiódusban az ellenük való célzott beavatkozás megtervezhetõ. A másik fontos tényezõ a kártevõknek telepen belül egyik épületbõl a másikba, illetve egyik teleprõl a másikra történõ áthurcolása.
Ha a rendszeres ellenõrzés miatt ismerjük egy épület fertõzöttségének tényét, akkor arra kell törekednünk, hogy ezt a fertõzöttséget ne hordjuk szét a telepen, mert egy épület rovartalanítása kisebb költséget jelent, mint egy egész telep kezelése.