Ejjeli féreg idezetek. Victor Hugo
A kamera már az első fejezetben szuperközeliben svenkel egy magyar családra: Baráth pár oldalban felvázolja a testi és lelki terrort, amivel a férj sakkban tartja feleségét, és mellesleg bepillantást enged a férfi nyavalyás gondolataiba, majd miután sikeresen dehumanizálta szereplőjét, rommá vereti egy rejtélyes ismeretlennel. Előttünk az áldozat és a bűnös, gondolhatnánk, de Baráth áldozata, mint lassan ejjeli féreg idezetek, nem áldozat vagy legalábbis nem AZ az áldozatmint ahogy a bűnös sem AZ a bűnös.
Sőt, ami azt illeti: mindketten kábé annyira áldozatok, mint bűnösök.
Ennek az ellentétpárnak az összemosásával Baráth nagyon eredményesen eljátszogat, kitágítva a zsáner határait, és olyan impulzív szöveget teremt, amire a hazai krimiirodalomban nem ismerek példát.
Krimik esetében nem szokatlan, hogy az író dob némi csontot az olvasó lelkében csaholó kutyáknak, amiket a civilizáció láncra kötött.
Az, hogy egyes bűnök megbüntetésére a jogrend nem szolgál kielégítő módszerekkel, elég általános emberi vélekedés, ha általában véve kontroll alatt is van tartva. A Dexter-sorozat pedig kifejezetten ezt a motívumot emeli négyzetre — az izgalmas hipotézist, hogy aki a bűnt üldözi, verschijnselen giardia bij mensen éppúgy ott lakozik a démoni, mint abban, akit üldöz.
Az Arkangyal éjjel is ebből merít energiát, elbeszélő-főhőse pont ezért izgalmas figura. Erejét ez a démoniság adja, amit Baráth ügyesen, izzadságszagtól mentesen dolgoz bele a szövegbe — de nem csak erejét, hanem korlátait is.
Többek között megmutatkozik, mekkora akadály egy nyomozati munkában, ha a hős egész egyszerűen mindenkire gyanakszik. Szóval nagyon jó ez a könyv azért, ami — de jó azért is, amit sikerül elkerülnie.
Éjjeli féreg idézet
És talán sok volt benne a hasonlat és szókép — de mivel ezek amúgy nagyon jó ejjeli féreg idezetek hasonlatok és szóképek voltak, valóban nehéz lehetett volna kihagyni őket. Ezektől az apró zavaró tényezőktől eltekintve kemény, erős könyv, ami helyenként nagyon mellbevágó fordulatokkal operál — finoman szólva is üde színfolt a hazai zsánerpalettán, kevésbé finoman szólva meg: egészen jelentős regény.
A katasztrófa és a boldogság úgy köszönt be hozzánk, majd tűnik el, mint a váratlan látogató.
De aki így olvassa, az alighanem le fog maradni valami lényegesről.
