csehtamas

Írónak nevezem, költőként nem merem magamat illetni.

Ez így is van rendjén, hisz egy író képes megálmodni a jövőt, leírni a csodát. A költő viszont látja is a jövőt, s éli is a csodát.

A verseim olykor szabadok, egyediek, lüktetve törik át a szabályokat. Megjártam a sorokon keresztül mélységeket és magasságokat, ültem néma csendben és merültem alá a zakatoló robajban.
Ezen válogatás egyfelől teljes, másfelől csonka.
Elképzelt kötetemnek a gerincét egy harc tette ki egykoron, melyet én folytattam az Idővel, mint szakrális nagyúrral. Ám ahogy ő telt, megkopott sok minden, maga a képzelt gerinc és talán maga a küzdelem is. Ez se nem jó, se nem rossz. Sok verset magamnak tartottam meg, tán hogy legyen fegyver kezemben, és talán hogy e papírköteg inkább időtlenséget adjon az olvasónak, ne pedig időt lopjon tőle.

Üzenet a távolból borítókép
Verseskötetem 2012-ben jelent meg, október 26.-án volt a kötetbemutatóm a V8 Szabadidőközpont kamaratermében Szentendrén. A könyv országszerte mindenütt kapható, megrendelhető a kiadómtól (www.aposztrof.hu) vagy személyesen tőlem, továbbá az internetes könyváruházak kínálatában is fellelhető. Több versemmel nyertem pályázatot, díjat. Műveimet azóta számos alkalommal mondtam el televíziós műsorokban és rádiófelvételeken.

Ide kattintva olvasható a Országos Könyvtárellátó kritikája!
Ide kattintva megtekinthető a szerzővel készült TV interjú!


Konczek József / 1942- / a Magyar Köztársaság Érdemrend tisztikeresztjével kitűntetett, tíz kötetes költő-író, a Magyar Írószövetség tagja.

Üzenet a távolból
– Kellár F. János Immánuel verseskötetéről –

…Vagyis üzenet a jövőnek – innen nézve –. Ez fontos. Már maga a könyvcím jelzi a huszonnyolc éves költő mentális elhatározottságát, a mondanivaló pontos körülhatárolását, a tematika korrekt kiemelését a napi szóhasználatból. Irodalmi, művészi-művészeti az első pillantásra. S ahhoz, hogy a jövőhöz intézze üzenetét, minden joga megvan, hiszen fiatal.

Nagy örömmel olvastam minden sorát. Megkérdeztem névhasználatáról, nos, az Immánuel nem felvett, hanem keresztségben kapott név. Értem, hogy jelzés. Rokonszenves akár Kant Immanuel gondolkodói, filozófiai irányára gondolok, akár a név jelentésére. Isten velünk van. Kant (1724-1804) a königsbergi egyetem tanára volt, s filozófiai alapvetésében a tér és idő formái kiemelt szerepet játszanak. Mintha a Nomen est omen (A név – előjel, jelzés) valósulna meg Kellár F. János Immánuel szemléletében – utalok a könyv címére –.

János tehát, azonos önmagával. Ha furcsán hangzik is, ez nem kis szó manapság.

Ez az átalakuló társadalom, művészeti élet a legkülönbözőbb szabadság megnyilvánulásoknak nyújt teret, s ilyen körülmények közt nagyon figyelemreméltó ez az ifjúi tudatosság. És üdvözlendő!

János őszinte, üde, póztalan, érzékletes, formabiztos, eszközgazdag, s még akkor is rokonszenves, ha – egészen korai verseit számítva – néha infantilis. Tiszta. Ez a líra nemcsak a korosztályát, hanem a jóra és szépre fogékony minden olvasóját megszólítja, mintegy bevonja szerényen, de biztosan működő gondolkodás-rendszerébe.

A magyar irodalom legjobb hagyományain épült – érett verseket is olvasunk, Zrínyi-hang, a Tinódi Lantos Sebestyén történetiség, Csokonai kedves ihletése átsejlik egyes versein. Ady jó csönd hercegének pedig egy maira „hangszerelt”, „átérzett” változata örvendeztet meg. (János éppen egy Ady műveiből összeállított irodalmi műsorára készült – egyik példaképe –, s a Pomázi Művelődési Házban beszélgettem vele próbaszünete közben)

Tetszenek nyelvi játékai. Itt olyasmiről van szó, hogy a költőnél, tudatában-képzetében előbb jelenik meg maga a kép, mintsem annak nyelvi formája, s ezt előbb mondja meg az ember, mielőtt a legjobb köznyelvi szóalakot választaná ki, – de hát éppen ezért költő –. Csak egy példát mondok: „…lábamat pecsételtem a hóba…” ez így van, János. Külön üde íz a vers első sorainak huncutul diákos rímjátéka. (Amikor tanítottam, a friss beszédű tanítványaim okoztak ilyenféle örömöt)

Amúgy Rákóczi emlékiratai is eszembe juthatnak, amikor a Szemem világa című versében sorra veszi testrészeit.

Szóval… az előbb idézett Télvíz című vers, borongós „diák-pesszimizmusát” – ma divatos szóval – átírja ez az utóbbi. Fel a fejjel!

A költő arcképe nemrég jelent meg ugyanezen képes folyóirat címlapján. Számomra ez az arc szerény öntudatról beszél. Szívesen írok Kellár F. János Immánuelről, akinek prózai írásait kötetben már korábban olvastam. Örömmel segítem pályája alakulását.

(…újabb kötetén dolgozik, itt elemzett verseit 2012-ig írta.)

Kellár F. János Immánuel © Minden jog fenntartva! © eL Geri 2010-2015